V. FEJEZET

A türelem gyakorlásáról és az igazságszolgáltatásról

Türelem és igaz itélet a királyi korona ötödik ékessége.

1. § Dávid király és próféta mondja: Isten, a te itéletedet adjad a királynak. És ugyanaz más helyen. A királynak ereje itéletet szeret. A türelemről Pál apostol beszél: Türők legyetek mindenekhez. És az Úr az evangéliomban: A ti békességes türésteknek általa birjátok a ti lelketeket.

2. § Erre forditsd elmédet fiam! Ha kivánod a királyság tisztességét, itéletet szeress; ha birni akarod a te lelkedet, légy békességestürő.

3. § Én szerelmes fiam! Valahányszor valamely itéletet érdemlő ügy, vagy valaki jő te elődbe, a kinek főbenjáró dolga vagyon, légy türelmes hozzá és ne esküdözzél, hogy megbünteted őt; ez gyarlóság lenne és erőtelen szó, mert a bolond fogadást ember meg nem állja, és ne is itélj te magad, nehogy alábbvaló ügyekben forgódván, csorbulást szenvedjen a te királyi méltóságod; hanem az efféle ügyet bocsásd inkább a birákhoz, a kikre bizva vagyon, hogy törvény szerint igazitsák el azt.

4. § Ovakodják birónak lenned, örvendezz pedig, hogy király vagy és annak neveztetel. A békességestürő királyok uralkodnak, de a türhetetlenek rettegtetnek.

5. § Valamikor pedig a te méltóságodhoz illendő dologban adatik itélned, itélj békességes türéssel, szánakodással, irgalom szerint, hogy legyen dicséret és tisztesség a te koronádnak.