NEMES MAGYARORSZÁG

SZOKÁSJOGA HÁRMASKÖNYVÉNEK

KIRÁLYI JÓVÁHAGYÁSA

Ulászló, Isten kegyelméből Magyarországnak, Csehországnak, Dalmát-Horvátországnak, Rámának, Szerbiának, Gallicziának, Lodommériának, Kún- és Bolgárországnak királya, valamint Sziléziának és Luxemburgnak herczege, nem különben Morvaországnak és Luzsiczának őrgrófja, örök emlékezetül:

Minthogy az összes dolgoknak legfőbb alkotója, az okos teremtmények megalkotásának és teremtésének kezdete óta, az emberi nemet olyan változatosság és különbség alá vetette, hogy az embereknek egyik része alattvaló, a másik része pedig följebb való legyen, hogy némelyik uralkodjanak, mások meg engedelmeskedjenek; azt rendelte ugyanis, hogy némelyek a többiek fölött igazságosan uralkodó királyokká és fejedelmekké, mások meg az ő parancsolataiknak és uralkodásuknak engedelmeskedő alattvalókká legyenek; miáltal az egész emberi nemet nagy bölcsen két rendre különítette el. Úgy akarta továbbá, hogy a királyok leginkább kétféle eszközzel: a törvényekkel és fegyverekkel legyenek felruházottak és ékeskedők, hogy a fegyverekkel és tovaűzött ellenséget a haza határaitól távol tartsák, a törvényekkel pedig a lakosokat és polgárokat itthon köteles engedelmességre szoritsák; a főbbeket az alsóbb és középrendűekkel, a gazdagokat és hatalmasabbakat a szegényebbekkel és gyöngébbekkel egyaránt az igazságos életre kényszeritsék. Mert e két dologra minden fejedelemnek annyira szüksége van, hogy ezeknek hiányában semmi sem állandó és maradandó és az emberek között semmi egyetértés és békesség nem lehet; a melyek egymással annyira egybe vannak fűzve és a legerősebb kötelékekkel s föloldhatlan lánczczal egybekapcsolva, hogy azokat szétválasztani és elkülöniteni sem lehet. Mert ki ne tudná azt, hogy a fegyver kifelé mit sem ért, a mikor bent a hazában a gonosznak és igazságtalannak több becse van, mint a jó polgárnak, és hiába való az igazságszolgáltatásnak és a törvényeknek segítségül hívása, a midőn az ellenség félelme cseng a honlakók és polgárok fülében.

Mi tehát, a kiket Istennek akarata és a gondviselés a magas királyi székbe emelt és annyi földnek, népnek és annyi hős és hatalmas nemzetnek és birodalomnak fejévé tett, fejedelemségünknek kezdete óta, a mi összes gondjainkat, gondolatainkat, munkánkat, igyekezetünket, törekvésünket és szándékunkat mindenkor oda irányoztuk és fordítottuk, hogy ama két eszközzel alattvalóinkat békében és csendességben tartsuk. Mert (a mennyire tőlünk telheték) azokat mind fegyverrel az ellenséggel szemben biztosságban tartók, mind pedig az igazságszolgáltatás körül el nem mulasztanánk semmit, a mit az igazságos és leggondosabb fejedelemnek megtennie kellett.