|
ELŐLJÁRÓ BESZÉD MELYBEN A HERCZEGET ATYAI TANITÁSAINAK ÉS PARANCSOLATAINAK MEGFOGADÁSÁRA INTI
A szent Háromság egy Isten nevében.
1. § Mélyen érzem, hogy valamit Isten az ő akaratából teremtett és bizonyos elevelátó végezéséből elrendelt, mind a kiterjedt mennyég boltjain, mind itt e széles földi téreken, mindent az okosság törvénye éltet és igazgat, látom jól, hogy a mit ez élet javára és tisztességére Isten kegyelme adott, úgymint királyságot, főbiróságot, hadnagyságot, ispánságot, főpapságot és egyéb méltóságokat, mindazt részint isteni parancsolat és rendelés, részint a törvény, részint a birák, részint a polgári jog hatalma, részint a jobbak és vénebbek tanácsa és javallata intézi, oltalmazza, osztja és alkotja; tudom bizonyosan, hogy minden renden valók mindenütt a földön, akármi tisztök legyen is, nemcsak az ő csatlósaiknak, hiveiknek, szolgáiknak, hanem fiaiknak is parancsolnak, tanácsolnak, javallanak; azért hát, szerelmes fiam, ne legyek én se rest, neked még életemben tanulságot, intést, oktatást és tanácsokat adnom, hogy mind a magad, mind a te alattad valók élete módját azokkal ékesitsed, valamikoron a Mindenható engedelméből országolni fogsz én utánam. 2. § Illik pedig, hogy figyelmetesen hallgatván reám, Isten bölcsességének beszéde szerint, őrizze meg elméd a te atyádnak parancsolatait, a ki Salamon szavával szól hozzád ekképen: Hallgasd szerelmes fiam, a te atyádnak bölcsességét, és a te anyádnak oktatását el ne hagyjad, hogy kedves ékessége légyen a te fejednek és megsokasuljanak tenéked a te életednek eszten-dei. Tehát ezen mondásból veheted eszedben: ha megutálod azokat, de távol legyen, a miket én atyai kegyességemből hagyok neked, többé nem nyersz kedvet az Isten és az emberek előtt.
3. § De halld meg a parancsolatot általhágó engedetlenek esetét és romlását. Ádám ugyanis, a kit a teremtő Isten, mennynek és földnek alkotója, a maga hasonlatosságára formált és minden állatnak uraságának örökségébe helyhezett vala, megszegvén a parancsolatok tilalmát, azonnal elvesztette az ő tisztes boldog állapotját és a paradicsomban való megmaradást.
4. § Isten ama régi választott és kedvelt népe is, mivelhogy megszaggatá a törvény köteleit, melyeket Isten ujja kötözött vala, más-más módon veszett el azért: némely részét elnyelte a föld, némely részét irtó had ölte ki, némely része egymást konczolta fel.
5. § Salamon fia is, elvetvén tőle az ő atyjának békességszerető szavát és felfuvalkodván kevélységgel, dárdaütésekkel fenyegeti vala a népet az ő atyjának ostora helyett; azért sok háborúságot szenvede országában és végezetre kiveték a királyságból.
6. § Hogy ez ne essék rajtad, engedj nekem, fiam! Gyermek vagy, édes kicsi szolgám, pelyhes ágy lakója, ki minden gyönyörűségben tápláltatál és nevelkedél, hadakban, munkában járatlan, és gyöngye a különféle nemzetek támadásai ellen, melyekben én már életemnek jóformán minden idején forgottam.
7. § Itt az idő, hogy ne mindég a puha párnát ölelgesd, mely elkényeztet és tunyává teszen, a mi a férfiasság elvesztegetése, a gonosz gerjedelmek melegágya és megutálása a parancsolatoknak, hanem olykor keményebben is bánjanak veled, hogy figyelmetessé legyen elméd az én tanitásomra. Annakokáért ezeket elmondván, lássunk a dologhoz.
|
 |
