II. FEJEZET

   Az egyházról és az egyház állapotjának megtartásáról

A királyi palotában bizonyára másod helyen áll a vallás után az egyház, melynek elsőben a mi fejünk, tudniillik a Krisztus hinte magot, azután az ő tagjai, ugymint az apostolok és a szent atyák által elplántáltatván és megépülvén erősen, mind az egész föld kerekségén eláradott.

1. § És noha untalan uj sarjat fakaszt magából, némely helyeken mégis mintegy régtőlfogva valónak ismerik. De, szerelmes fiam, gyöngye és növendékeny ez, mely mostan a mi országunkban prédikáltatik, és azért szükség, hogy annál vigyázóbb, annál szorgalmasabb őrizői legyenek, hogy azt a jót, a mit a kegyelmes Isten az ő véghetetlen irgalmából nekünk érdemünk felett adott, a te henyeséged és restelkedésed és gondviseletlenséged el ne rontsa, semmivé ne tegye.
 

2. § Mert valaki a szentegyház méltóságát kissebbiti avagy szeplővel illeti, Krisztus testének megcsonkitója az. Lám, az Ur maga mondotta Péternek, kit az ő szentegyháza őrizőjének és előljárójának állata. Te, Péter, kőszikla vagy, és ezen kősziklán épitem fel az én anyaszent-egyházamat. Ugyanis ő magát nevezi vala kősziklának, de sem fából, sem kőből épült egyházról nem szólott, hanem a megtérteket, Isten választott népét, hitre hajtott nyáját, mely keresztvizzel megmosatott, kenettel megkenetett, mondotta az ő szentegyházának.
 

3. § Ha valaki boldogtalanul megbotránkoztatja e szentegyház tagjait vagy annak kicsinyit, az evangyéliom irása szerint méltó, hogy malomkövet kössenek a nyakára és a tenger mélységébe vessék; azaz: vessék ki hatalma méltóságából, és az igazak gyülekezetén kivül maradjon a világnak keserüségében, mint pogány és publikánus.
 

4. § Ezért hát, fiam, napról-napra buzgó törekedéssel kell őrt állanod a szentegyházban, hogy inkább gyarapodást lásson, mintsem fogyatkozást szenvedjen. Onnan is nevezék elsőben a királyokat felségeseknek, mert felsegélik vala az egyházat. Ezt cselekedjed te is, hogy koronád ékesebb, életed boldogabb és a te napjaid számosabbak legyenek.